Beszélgetés Grecskó Zoltánnal, a Pécsi Tudományegyetem dohányzásról leszokott hallgatójával

A szimpatikus, sportos fiatalember büszkén újságolja, hogy már több mint hét hónapja nem dohányzik, tehát túl van a közhiedelem szerint kritikusnak számító harmadik hónapon. 15 évesen kezdett dohányozni, egy barátja születésnapi buliján gyújtott rá először. Ma meggyőződésből dohányzásról leszokást segítő programokat szervez évfolyamtársainak a Pécsi Tudományegyetemen.
Nehéz volt leszokni?
Mondjam azt, hogy nem volt nehéz? Nekem sikerült, sőt sikerült már másodszor is abbahagyni – ahogy azt az ócska vicc is mondja, van, akinek ez már legalább 70-80-szor is bejön. Igazából az első hét volt a kritikus idő. Először középiskolás koromban tettem le a cigit, nyolc hónapra, de sajnos újra visszaszoktam.
Mi a legnehezebb a leszokásban?
Nekem nem is csupán a nikotin miatt van problémám; hiányzik a „szertartás”, a mozdulatok, a reggeli kávé. Amióta abbahagytam a dohányzást, már nem is kávézom – mert így cigi nélkül már az sem az igazi. Viszont rászoktam a teára, ahhoz nem kötődik a cigi, a rágyújtós mozdulatsor! A cigaretta nekem sokszor a pillanatot mélyítette el. Amikor túráztam, és felértem egy nagy hegy csúcsára, azzal jutalmaztam magam, hogy tetőn rituálisan rágyújtottam, úgy ünnepeltem a teljesítményemet.
Miért szokott le?
Szeretek sportolni, ha nem is rendszeresen, csak úgy hébe-hóba, és észrevettem, hogy nem bírok úgy teljesíteni, mint korábban. Itt is győzött a hiúságom, jobban kell teljesítenem, ehhez tiszta tüdő kell! Aki nem dohányzik, könnyebben mozog. A másik indok a pénz – egyetemista vagyok, hiába, szívtam a legolcsóbb cigit, ha összeadtam a havi adagot, a végösszeg tisztán mutatta, hogy az sem olcsó.
Milyen volt annak az olcsó ciginek a nikotin tartalma?
Ha jól emlékszem 0,8-as volt, olyan közepes. Érdekes, hogy egyáltalán nem voltak egészségügyi problémáin, de féltem, hogy esetleg kialakulhatnak. Focizom, ez csapatjáték, nem húzhatom vissza a többieket, így most könnyebb kergetni a labdát. És nem utolsó sorban most nem kell a hó végén kölcsön kérnem.
Megszűnt egy másik rendszeres programom is, ma már nem megyek esténként a haverokkal inni, mert az is veszélyes. A baráti kör iszogat, és hát cigizik is, persze. Ez most elmarad és várom, hogy végre nálunk is bevezessék a dohányzás tiltását a nyilvános helyeken.
Mi motiválta a rászokásnál, szeretett volna nagyfiú lenni?
Nem emlékszem! Alapvetően inkább jólesett! A többséggel ellentétben én igazán könnyen szoktam rá, soha nem voltam rosszul, és szerettem a füstöt. A gyerekkor illatát! Az édesanyám erősen dohányzott, én meg szerettem nézni a mozdulatait, figyelni, ahogy rágyújt, ahogy elnyomja a csikket, élveztem füstje illatát. Egyszer - nagyon okosan – azt mondta, hogy szívjak bele a cigijébe, ha már így bámulom, de jó erősen, na az a slukk nagyon durva volt, és hatásos is, mert utána évekig eszembe sem jutott kézbe venni a cigarettát.
Miért gyújtott rá újra az első leszokás után?
Visszaszokni nagyon könnyű, az mindig egy pillanat műve, csak egy percre kell elfelejtkezni magunkról. Éppen véget ért egy nagy szerelem, és éppen kezdődött az iskolai szezon, és én találkoztam a társaimmal, akik mind-mind dohányoztak. Újra beleszagoltam a jól ismert illatba, és olyan volt minden, mintha soha se hagytam volna abba.
Volt a koleszben olyan láncdohányos lakótársam, akinek máig sem sikerült leszokni, pedig többször próbálkozott, feltette a tapaszt és simán elszívott egy nap két-három csomagot, tapasszal a karján! Semmit sem ért! Úgy hiszem, neki szüksége lenne igazi segítségre, amikor éppen úgy dönt, hogy nem szív többet.
Én a barátnőmmel együtt határoztam el, hogy leszokunk, mert zavart minket, hogy büdösnek érezzük magunkat. Kitűztünk egy határidőt, attól a naptól fogva nem gyújtunk rá. A céggel, ahol dolgozom éppen többnapos csapatépítő tréningen voltam, az utolsó előtti napon kaptam a barátnőmtől egy sms-t: „Emlékszel? Holnaptól nincs dohányzás!”, azt is pedzegette úgy érzi, sajnos nem fogom majd megállni, hogy ne gyújtsak rá.
Felvettem a kesztyűt, és kibírtam! Igaz nem nagyon lehetett hozzám szólni egy hétig. Még most is álmodom azzal, hogy rágyújtok, és ilyenkor még álmomban is van bűntudatom. Várom, hogy leteljen a két év, akkor már biztosan nem fogok elcsábulni.
Mit tanácsol azoknak, akik szeretnék letenni a cigit?
Gondolják át komolyan és próbálják abbahagyni, a cigi egészségtelen, nagyon drága és egyre drágább lesz. És már nálunk is egyre jobban diszkriminálják a dohányosokat. Én nem feltétlenül ítélem el azokat, akik még dohányoznak. Sőt! Szeretnék segíteni nekik!
Szervezek egy leszokást segítő programot az Egyetemen, a visszajelzések szerint elég sikeresen. Tavaly, amikor ebbe belekezdtem, még dohányoztam, ez által nem is voltam hiteles. Ezért is szoktam le! Ma már bátran mondhatom bárkinek, hogy ne gyújtson rá.
Persze amatőrök vagyunk, nagy szükségünk lenne egy kis szakmai segítségre. Tavaly 13-an jelentkeztek, ebből 6-an szoktak le - átmenetileg, a teljes létszámból pedig egy tette le véglegesen a cigit. Blogon tudjuk követni, megbeszélni, hogy ki hol tart.
Akinek tartósan sikerül a nem-dohányzás, jutalomból kap wellness jegyet, vagy kalandparkba ingyen belépőt, ha találunk erre támogatót (nem könnyű). Szeretem a programunkat, és nem bánom, ha nem jelentkeznek rá tömegesen, de aki eljön és „komolyan” gondolja, az eredményes lesz, és nem húzza vissza a többieket.
Mi is készülünk részt venni a Füstmentes Világnap pécsi eseményein most május végén, szeretnénk mi is felmutatni az eredményeinket. Szükségünk lenne egy patronáló orvosra, aki nem kér pénzt a tanácsadásért, és segít azoknak a résztvevőknek, akik pusztán az akaraterejükből nem tudják letenni a cigit. Hallottunk egy új, sikeresnek ígérkező nikotinmentes megoldásról.
Én a tanulás mellett dolgozom is. Ott is próbálok mindenkit meggyőzni a nikotinmentes élet előnyeiről. Korábban összesen egy ember volt az irodában, aki nem dohányzott, most változott ez az arány; örvendetes, hogy már a kollégák fele nem cigizik. Két lány terhes lett, azok sikeresen leszoktak, egy másik lány pedig erősen próbálkozik.
Nk