2008. március 10., hétfő

A Nagy Dohányos tragédiája

A dohányzó Humphrey Bogart, kora férfi ideálja, a követendő példa volt! Töretlen karrierje azonban 1957 januárjában megszakadt. Egész életében erős dohányos volt, és szervezete végül feladta a küzdelmet a torokrák ellen.
Füstszűrő nélküli Chesterfields cigarettát szívott és gyakran erősen sokat ivott, ha nem dolgozott. A betegségéről szinte sohasem beszélt, és nem volt hajlandó orvoshoz menni 1956 januárjáig, azután pedig a nyelőcsövének, két nyirokcsomójának és egy bordájának az eltávolítása már túl kevés volt és túl későn történt.
A dohányzás a burgonyafélék családjába tartozó dohánynövény leveleinek élvezete. Ősidők óta ismert, hogy vannak növények, melyeket meggyújva vagy az izzó növény füstjét beszívva élénkítő, vagy kábító hatást érhetünk el.
Valószínűleg először Kolumbusz és társai találkoztak pipázó indiánokkal, és ők hozták be Európába ezt a szokást. Portugáliából egy Jean Nicot nevű francia diplomata terjesztette tovább (nevéből ered a dohány Nicotiana tabacum és alkaloidjának nikotin elnevezése). Akkoriban nemcsak élvezeti szerként, hanem gyógyszerként, dísznövényként is használták. Annyira értékesnek tartották ezt a növényt, hogy az elnevezések között szerepelt szentfű, isteni fű, szent kereszt füve, mindenre hasznos fű stb.
A dohánytermesztés hazánkban a török hódoltság idején terjedt el annak ellenére, hogy Törökországban (és Angliában is) előfordult, hogy halálbüntetéssel sújtották a dohányzókat. Az egyház is harcolt a dohány fogyasztása ellen, és kiátkozással próbálta megakadályozni a bűnös élvezet terjedését.
Az első dohányzásellenes rendelkezések hazánkban Erdélyből, a 17. századból maradtak fenn, melyek pénzbüntetéseket róttak ki a dohányosokra.
Idézet a Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nincsenek megjegyzések: