2008. március 11., kedd

Riport T. Júliával, dohányzásról leszokó félben lévő 68 éves beteggel


Ön leszokni vágyó beteg, vagy már elmondhatjuk, hogy sikeresen leszokott?
A kettő között vagyok, de elhatároztam magam és hiszek benne, hogy most végig is csinálom. Tudom! Két és fél hónappal ezelőtt abbahagytam, de az óta egyszer sem gyújtottam rá. Azért hozzáteszem, hogy nem elég az elhatározás, kell egy bizonyos ijedtség, a félelem komoly visszatartó erő.

Miért szeretne leszokni a dohányzásról?
Több oka is van, először is nem éreztem jól magam, és bármilyen problémával fordultam az orvosokhoz az első kérdés mindig az volt: dohányzik? Ezen túl ezt a kérdést elfelejthetik a dokik! Na meg nem utolsó szempont a cigaretta ára sem. Lassan annyiba kerül a havi adag, mint a havi rezsi.

Mennyit szívott egy nap?
Sokat! Csak el ne árulja a Főorvos asszonynak! Bár az igazság az, hogy szinte magam sem tudom a pontos számot, mert egyszerre több csomaggal is kinyitottam, hogy még számomra se derüljön ki a szomorú igazság.

Próbált-e már máskor is leszokni, hányadik próbálkozása ez?
Kipróbáltam a minden korábbi módszert a rágótól a tapaszig, de semmi nem vált be. Az idők során számtalanszor nekifutottam, négyszer-ötször komolyan is, de soha nem sikerült abbahagyni. Még rövid időre se sem. Először mindig a családot figyelmeztettem, hogy vigyázat! Kerüljetek ki! Elhatároztam magam., és most mindenki számára nehéz időszak következik, leteszem a cigarettát, még az is lehet, hogy harapni fogok! És ők tudták, hogy beváltom ezt az ígéretemet, nehéz „ideges”, feszült idők jönnek.
Nagy igazság, hogy segítség nélkül nem megy! Egyedül nem lehet csökkenti a nikotin utáni vágyat. A legjobban nem is a nikotin hiányzik, hanem a megszokott mozdulatok, a rítusok.
A kávézás szertartása! Amióta leszoktam a dohányzásról nem is kávézok. És érdekes módon nem hiányzik egyik sem.
Kaptam viszont más jutalmat, visszajöttek gyerekkori ízek, újra érzem és élvezni tudom az alma illatát, amelyet évtizedekig nem is éreztem, elfelejtettem. Egy jobb, füstmentes életem lesz, olyan, amelyben még levegőt is kapok! És méltán büszke lehetek majd erre a tettemre.

Voltak nehézségei?
Most sem volt könnyű, pláne a kezdetekben! Sokszor csak álltam a táskám felett és kétségbe esve kerestem valamit, azt nem tudtam, mit keresek, de lassan rájöttem – cigaretta után kutatok – és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hiszen én már nem is dohányzom!
Vagy az üzletben, ahol csak álltam, és azon gondolkoztam, hogy mit felejtettem el vásárolni? Biztosan tudtam, hogy valamit nem vettem meg! De mit is? Óh, persze, cigit!
De azt én már nem veszek!
Én már nem dohányzom!
És ennek nagyon örültem. Az is bíztatott, hogy már az unokáim is leszoktak– persze nekik könnyebb volt – mert szerencsére nem voltak megrögzött nikotinisták. Annak is örülök, hogy már nagyon irritál, ha valaki rágyújt a közelemben. Igyekszem nagy ívben elkerülni őket!

Amikor először kerestem fel a főorvos asszonyt, nagyon beteg voltam. Az ő segítségével győződtem meg arról, hogy a dohányzás folytatása nagy kockázatot jelent a számomra. Amikor már jobban lettem, elkezdtük a leszokást segítő programot ezzel a nikotinmentes tablettával.
Amikor bementem ide a közeli gyógyszertárba kiváltani receptet, felkiáltott „láncdohányos” patikus barátnőm - „Jaj, de jó! Látom, hogy te is elkezded? Képzeld én is! és éppen ma kezdtem el! – csináljuk együtt!”
Azóta is egymást bíztatjuk, erősítjük, és eddig egyikünk sem esett vissza. Mostanra sokat javult az állapotom és azt is elhatároztam, hogy nagyon hosszú ideig szeretnék élni!

Németh Kati
HCH

Nincsenek megjegyzések: