2008. március 10., hétfő

Riport Dr. Oberling János családorvossal, Magyarhertelend


Hogy indult Magyarhertelenden a dohányzásról leszokás támogatása?
Az Oktató Családorvosok Magyarországi Kollégiuma megkérte 4 egyetem Családorvostani Intézetét, hogy munkacsoportjaik közreműködésével dolgozzanak ki egy olyan interaktív módszert, amely segít a családorvosoknak a betegeik dohányzásról leszokásának támogatásában.
A magam részéről szívesen csatlakoztam ehhez a programhoz, mert elkötelezett híve vagyok az egészséges, füstmentes életnek. Csak a mi körzetünkből 21 családorvos vett részt a két hetes továbbképzésben, az alkalmanként 6 órás, nehéz fárasztó tréningen.

Miért van szükség orvosi támogatásra a leszokás folyamatában?
Aki orvosi segítséget kér, nyilván korábban megtapasztalta, hogy egyedül nem megy! Néhány egyszerű fogás sokat segíthet. Mozgósítjuk a beteg hiúságát, bíztatjuk, hogy mondja el a haveroknak elhatározását: ő most leszokik, - talán visszatartja, hogy vajon mit gondolnak majd róla, ha mégsem sikerül.
A nikotinfüggőség önmagában is igen erős. De tapasztalhattuk, hogy nemcsak a nikotin okozza ezt a függőséget, hanem az egyéb biokémiai hatások is és ezt a hatást nem lehet csupán a nikotin pótlásával kiküszöbölni. A korábbi leszokást segítő programok igen rossz hatásfokkal működtek, és főleg hosszútávon nem hoztak jó eredményeket.
A különféle reklámok statisztikái, amelyek 80-90 százalékos, látványos eredményekről meséltek, igazak lehettek az első 2-3 hónapban, de nem foglalkoztak azzal, hogy mi történt a beteggel fél év, egy év múlva… nem mutatták meg a nagyarányú visszaszokást.
Amíg a közelmúltban egy új hatóanyag nem jelent meg a piacon, ugyanazt a nikotint pótoltuk vissza a szervezetbe, különféle beviteli formákban, sprayben, tapaszban, rágógumiban, mindenféle formában, csak éppen nem cigarettában, de a káros nikotinhatás így is megmaradt.
Bár nikotin-éhség elmaradt, a módszer mégsem volt eredményes, mert a nikotinhoz való kötődés, ha más formában is, de megmaradt. Ez az új hatóanyag abban segít, hogy az agyban ahhoz a receptorhoz kötődik, amelyhez a nikotin is. Hatására dopamin – közismert nevén boldogsághormon szabadul fel, ezért hiába is szívja el a beteg a cigarettát, annak hatása elmarad. A gyógyszerhez pedig nem fog hozzászokni, mert annak nincs olyan erősen kötődő hatása, mint a nikotinnak.

Mióta foglakozik a dohányzásról történő leszokás támogatásával?
Amióta orvos vagyok, mindig megkérdezem a betegeimet, hogy dohányoznak-e, és igyekszem alternatívát állítani eléjük. Saját statisztikáim szerint betegeim közül a megnövekedett felelősség érzése – például egy gyermek születése, vagy konkrét betegségtől való félelem képes rábírni valakit a nagy elhatározásra, és arra hogy tartósan absztinens maradjon.

Hogyan zajlik a konzultáció?
Plakátokon meghirdettük, hogy most igazán és sikeresen lehet leszokni a cigarettáról! Bár régen is mindig rendszeresen szóba került a leszokás szükségessége, - különösen olyan betegségeknél, ahol a dohányzás ront az állapoton.
Lassan híre megy a faluban, hogy ez az új módszer sikeresebbnek ígérkezik minden korábbinál. Ha valaki elhatározza magát, és bejelentkezik, egyeztetünk vele egy rendelésen kívüli időpontot – normál rendelésen sajnos nem jut elegendő idő konzultációra – részletesen átbeszéljük a lehetőségeket. Hála a programnak nemcsak mi tudunk segíteni; van Internetes fórum, blog, és más telefonos segítség is. A mi településünkön 4-5 emberből álló, egymást mindenben támogató, erősítő kiscsoportokat szerveztünk a problémák megbeszélésre és ezek sikeresen működnek.

Honnan tudja, hogy ki mennyire nikotinfüggő?
A rendelőben megjelent embereket mindig megkérdezzük a dohányzási szokásaikról, azon kívül minden évben szervezünk valamilyen célirányos szűrést a faluban. Tavaly szájüregrák szűrés volt, előtte a cukorbetegséget szűrtünk, de mérjük a koleszterint, a csontritkulást is. A várakozó időben kérdőíveket töltetünk ki a pácienseinkkel – sok információhoz jutunk hozzá a kérdőívek feldolgozásakor. De mindig rákérdezünk, arra is, hogy dohányzik-e az illető.
Sokat segítenek az orvostanhallgatók, a rezidensek, akik itt töltik a gyakorlatukat. Bíztató, hogy a fiatalabb orvosok között egyre kevesebben dohányoznak.

Kinek nehezebb leszokni a dohányzásról, aki jobban nikotinfüggő, vagy ez csak elhatározás kérdése?
Ez nagyban függ a személyiségtípustól és a motiváltságtól. A környezet támogatása döntő tényező. Van olyan betegem, aki napi 2 dobozzal is elszívott, de az erős motiváltsága miatt különösebb segítség nélkül egyik napról a másikra abba tudta hagyni a dohányzást, és van olyan „kocadohányos” betegem, aki képtelen megválni a napi néhány szál cigarettája elszívásától.
Ne felejtsük, hogy már napi egy szál cigaretta is káros! Érdemes megjegyezni, hogy alkoholistáknak nincs betegségtudatuk, mint ahogy a cigarettázóknak sincs! Meggyőzéssel kell segíteni a betegeknek, minimum 5-10 orvos beteg találkozás szükséges a stabil maradandó leszokáshoz. A kritikus időszak, az első három hónap! A mi körzetünkben – bár sajnos pontosan nem számoltam, de elég sok ember hagyta abba segítségünkkel a cigarettázást.

Mi az a CO mérés (szénmonoxid mérés), és alkalmazza-e Ön a rendelőjében?
A kilégzett levegőből lehet mérni a szénmonoxidot, és mivel a tökéletlen égés miatt a dohányzóknál nyilván magasabb ez az érték, a mérés egy fajta kontroll lehet a dohányos számára. Fontos, hogy a beteg érezze, nemcsak a „becsület szavára” épít a terápia, hanem objektív számok alapján ellenőrizzük is az adatokat. Igen ösztönző, hogy a beteg maga is látja eredményt, tapasztalja, hogyan javulnak az értékei, milyen előnyökkel jár a leszokás, hogy csökkennek sorra a rizikó faktorai cigaretta nélkül.
Csak ismételni tudom, nincs olyan kevés cigaretta, amely még nem káros.
Vizsgálták, hogy néhány slukk elszívása után már gyakorlatilag egy napra megbénítjuk azokat a csillószőröket a légútjainkban, amelyek kihajtják a felgyülemlett nyákot. Azért krákognak, köhögnek ébredés után, reggel a dohányosok, mert a csillószőrök kezdenek „magukhoz térni”, hogy kitisztítsák a légutakat. Bár az első cigi után megszűnik a köhögésük, ez nem jelenti azt, hogy jót tett a rágyújtás, meggyógyították magukat, hanem a szervezetük természetes védekezési mechanizmusát bénították le ismét, napokra. Amíg napi egy deci vörösbor segít az egészség megőrzésében, a cigarettának minden egyes darabja káros.

Milyen előnyei vannak hosszú és rövidtávon a leszokásnak?
Rövidtávon egyértelmű a fizikai teljesítő képesség növekedése, a közérzet javulása, a krónikus hörghurut elmúlása, a hölgyek bőrének előnyös változása, megszépülése hosszútávon a súlyos betegségek kockázatának csökkenése a jutalom.
És akkor, még ne is beszéljünk az anyagi előnyökről. Számoljunk csak, 5 év alatt egy dohányzó házaspár mintegy 5 millió forintot füstöl el, ez egy remek kocsi ára!

Vannak-e megrögzött dohányos betegei?
Sajnos igen, és vannak köztük súlyos COPD-s, sőt perifériás érszűkületes betegeim, közülük az egyiknek már amputálni kellett a lábujjait - ezeket én a „Boldog Dohányos!” kategóriájába sorolom, sajnos őket se meggyőzni, se leszoktatni nem tudjuk, különösen a pszichés okok miatt.
Érvelünk a nikotinmentes terápia mellett, amelyet azonban drágának találnak, hiába mondjuk, hogy egy havi gyógyszer, egy havi cigaretta árának felel meg, cigarettára naponta összekotorják a pénzt pár száz forintot, míg a gyógyszert egy összegben kell kifizetni.

Beszéljünk a passzív dohányosokról?
Dohányzó szülők csecsemőinél is kimutatták már elváltozásokat, a nikotin ártalmait. És hasonló kockázattal bírnak, azok is, akik olyan környezetben vannak, ahol fokozottan ki vannak téve a nikotin ártalmainak.
Sokat várunk az új törvénytől, amely megtiltja a közterületeken, éttermekben a dohányzást. Az ellenzők a dohányzók személyiségi jogaival is érvelnek! Hamisan. Nem teheti tönkre magát és környezetét valaki büntetlenül. Amíg a dohányos a közös kasszából veszi ki a pénzt a betegségeinek a kezelésére, a személyiség joga háttérbe szorul, miután a többi beteg elől veszi el a pénznek egy részét.

Milyen kudarcai vannak a munkája során?
Legnagyobb kudarcom az a bizonyos „Boldog Dohányos” aki nem akar leszokni, és akit nem lehet meggyőzni. Valószínűleg ő maga is fél a kudarctól, hogy majd nem sikerül megfelelnie az elvárásoknak. A kudarc másik formája, hogy a nikotinéhség mellett egy teljes szokásrendszert, megszokott mozdulatokat kell megváltoztatni, új viselkedés rendszert kell kialakítani.

Az orvosok számára szervezett tréning arra tanít, hogy milyen hatékony módszerekkel tudjunk segíteni a hozzánk fordulóknak. Az eddigi módszerek közül ez a nikotinmentes megoldás látszik a leghatásosabbnak. Ez több mint gyógyszer. A jelentkező segítséget kaphat könyv, napló formájában, napi tanácsokkal, hogy mikor mit kell tennie a leszokás érdekében. Kaphat sms-ben is nap, mint nap pszichés segítséget. Kaphat konkrét jó tanácsokat, hogyan kezdjen neki a nagy elhatározásnak, hogyan tüntessen el a környezetéből minden dohányzásra emlékeztető tárgyat, eszközt (gyufát, öngyújtót, hamutálat), mossa ki a függönyöket, hogy soha többé ne érezze a nikotin rabságban tartó, fojtogató szagát.
NK HCH

A Nagy Dohányos tragédiája

A dohányzó Humphrey Bogart, kora férfi ideálja, a követendő példa volt! Töretlen karrierje azonban 1957 januárjában megszakadt. Egész életében erős dohányos volt, és szervezete végül feladta a küzdelmet a torokrák ellen.
Füstszűrő nélküli Chesterfields cigarettát szívott és gyakran erősen sokat ivott, ha nem dolgozott. A betegségéről szinte sohasem beszélt, és nem volt hajlandó orvoshoz menni 1956 januárjáig, azután pedig a nyelőcsövének, két nyirokcsomójának és egy bordájának az eltávolítása már túl kevés volt és túl későn történt.
A dohányzás a burgonyafélék családjába tartozó dohánynövény leveleinek élvezete. Ősidők óta ismert, hogy vannak növények, melyeket meggyújva vagy az izzó növény füstjét beszívva élénkítő, vagy kábító hatást érhetünk el.
Valószínűleg először Kolumbusz és társai találkoztak pipázó indiánokkal, és ők hozták be Európába ezt a szokást. Portugáliából egy Jean Nicot nevű francia diplomata terjesztette tovább (nevéből ered a dohány Nicotiana tabacum és alkaloidjának nikotin elnevezése). Akkoriban nemcsak élvezeti szerként, hanem gyógyszerként, dísznövényként is használták. Annyira értékesnek tartották ezt a növényt, hogy az elnevezések között szerepelt szentfű, isteni fű, szent kereszt füve, mindenre hasznos fű stb.
A dohánytermesztés hazánkban a török hódoltság idején terjedt el annak ellenére, hogy Törökországban (és Angliában is) előfordult, hogy halálbüntetéssel sújtották a dohányzókat. Az egyház is harcolt a dohány fogyasztása ellen, és kiátkozással próbálta megakadályozni a bűnös élvezet terjedését.
Az első dohányzásellenes rendelkezések hazánkban Erdélyből, a 17. századból maradtak fenn, melyek pénzbüntetéseket róttak ki a dohányosokra.
Idézet a Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Háziorvosi továbbképzési program a dohányzásról történő leszokás segítésére a Dél-Dunántúli Régióban.


Az Oktató Családorvosok Magyarországi Kollégiuma, országos szervezetként több mint egy évtizede aktív szereplője a háziorvosok továbbképzésének, az elmúlt években külön program keretében képzi az oktató családorvosokat (mentorképzés). Az egyesület mind a továbbképzések szervezésben, mind az orvosok képzésében komoly tapasztalatra tett szert. A Dohányzásról Leszokást támogató oktató programról annak kitalálójával, Dr. Vajer Péter háziorvossal beszélgetünk.

Magyarországon a dohányzással összefüggésbe hozható halálozások száma riasztóan magas. Tudjuk, hogy e szenvedélybetegség alól egyetlen foglalkozási csoport sem kivétel. Az orvosok között is akadnak rendszeresen dohányzók, és mi ezzel a programmal szeretnénk segíteni nekik. A leszoktatásban csak a nemdohányzó orvos lehet hiteles!
Készült egy felmérés, mit gondolnak, mit tudnak a leszokás segítésről a háziorvosok, és elgondolkoztató volt hogy a válaszolók 65 százaléka szerint ez nem az orvos dolga.
A dohányosokat is megkérdezték, szerintük kinek a dolga lenne a segítségnyújtás, és 65 százalékuk azt felelte, hogy egyedül próbálkozik, nem kér segítséget. Ugyanakkor, tudjuk, és az orvos is tudja, hogy 8-10 évet adhatunk vissza a dohányosnak, ha segítenénk őket leszokni a dohányzásról.
Ha a háziorvosi praxisokban, a felnőtt lakosság 34-35 százalékát leszoktatnánk a dohányzásról, ez összemérhető lenne összes többi eddigi tevékenységünkkel.

Tavaly a Dél-Dunántúli Régió öt városában tartottunk továbbképzést, amelyen 60-70 háziorvos vett részt. A hat órás program első fele tükröt tartott az orvos elé. Megkérdeztük, hogy mit gondol a dohányzásról, betegségnek vagy csak rossz szokásnak tartja-e, a vizit alkalmával rákérdez-e vagy nem, és rögzíti-e a dohányzás tényét a dokumentációban. Tapasztalataink szerint a dohányzó orvos szinte soha nem kérdez rá, a nem dohányzó orvosoknak is csak mintegy 30-40 százaléka teszi fel ezt a kérdést a betegének.
A tanfolyamon résztvevő - eleve elkötelezett - orvos már tudatosan rákérdez a betegre. Mondok egy angliai példát, ahol azt állították az orvosok, hogy ők igenis rákérdeznek. Aztán jött a próba, felvették hangszalagra az orvos-beteg párbeszédeket, és kiderült, hogy 60% százalék helyett csak az orvosok 11% -a kérdezett rá a valóságban.

Az életkorhoz kötött szűrővizsgálatokról szóló rendeletek szerint a szív és érrendszeri rizikó faktorokat szűrni kell, már pedig a dohányzás is ilyen veszélyforrás, ezért kell mindig rákérdezni. Szemléletváltás szükséges! A beteg is érzi, ha egy jó pillanatban érkezik, van esélye a leszokásra.

Milyen a háziorvosok viszonya a dohányzáshoz?

Inkább rossz szokásnak tartják, mint betegségnek, holott a nikotinfüggőség betegség. A BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) listája, és a pszichiátriai besorolása szerint is betegségnek számít a nikotinfüggőség.
A dohányzás több mint rossz szokás, a nikotin erősen függőséget okozó anyag, a függőség erőssége gyakran csak a heroinéhoz hasonlítható. Programunkkal azt akarjuk elérni, hogy az orvosok úgy gondolkozzanak erről, mint betegségről. Amikor azt mondja egy orvos, hogy nem az ő dolga a leszokás támogatás, mindig megkérdezem, hogy kezeli-e a magas vérnyomást? Nyilván igen! Nem lehet betegség és betegség között különbséget tenni, és akkor a nikotinbetegség kezelése is az orvos feladata.
Ha viszont ez betegség, akkor, úgy is kell eljárni, mint más betegségek esetén, fel kell tárni a kórtörténetet, - mióta dohányzik, mennyit szív, stb. – és utána el kell elkezdeni kezelni. Gyógyítani.

Változtatott-e a képzés az orvosok hozzáállásán?
Ősszel készítettünk egy felmérést, amelyben 500 háziorvost kérdeztünk meg ismeretanyagról, attitűdről, szokásokról. Most tavasszal szeretnénk újra megkérdezni őket, és statisztikai módszerekkel összehasonlítani a változást. Az előzetes visszajelzések bíztatóak, sőt mondhatjuk, nagyon jók.

Megfelelő hangsúlyt kap-e a leszokás támogatása a napi gyakorlatban?
Sajnos nem! Mint említettem az orvos nem kérdez rá rutinszerűen a dohányzásra, illetve ha rákérdez, akkor sem tud igazán segíteni, mert nincs kellő ismerete, és nincs felvértezve azzal a tudásanyaggal, amire szükség lenne.
Viszont a képzésben részt vett háziorvos tud segíteni a betegének a meggyőzéssel, a leszokási módok kiválasztásával, tudja csökkenteni a nikotin utáni vágyat a különféle hatékony nikotinmentes gyógyszerekkel és a pszichés támogatással. A dohányzó orvos nem hiteles, ezért elsősorban őket kell megnyernünk a programhoz, nekik kell elsősorban segíteni a leszokásban.
Sajnos A háziorvosok 10-12%-a dohányzik, és ez még „jónak” mondható, mert a sebészek, sőt a tüdőgyászok között még magasabb ez az arány. Az egészségtudatos fiatal orvosok között már sokkal kevesebben dohányoznak.
A legfontosabb üzenetünk orvosnak és betegnek: SOHA SEM KÉSŐ!
SOHA NEM KÉSŐ letenni a cigit, még egy súlyos tüdőbeteg esetében is biztosan garantálható az eredmény, a jutalom, hogy könnyebben juthat levegőhöz. Ha már akár csak egy embernek is segítettünk a leszokásban, nagy tettet hajtottunk végre.

A leszokás segítéséhez egy betegnek maximum 8 vizitre van szüksége. A leszoktatási periódus három hónaptól egy évig terjed(het). Az első 1-2 hónapban magas a visszaesés aránya, amely később folyamatosan csökken. De a pszichés függőség miatt nem könnyű valakiről kijelenteni, hogy már nem dohányzik, mert a dohányos még évek múlva is egyik pillanatról a másikra, könnyen vissza tud szokni a cigarettára, hiszen korábban olyan erős változásokat hozott létre a nikotin az agyban, aminek nem tud ellenállni.

Mi a véleménye, elegendő-e a tanácsadás, vagy szükséges a gyógyszeres terápia is?
Külföldi adatok szerint, ahol a gyógyszert és a pszichés támogatást együtt alkalmazták, ott 43-44% az egy éven túli absztinencia aránya. Ez nagyon jó eredmény. A terápiában jellemzően a nikotinmentes gyógyszereket használják. Ha egy készítmény biztonsággal tud egy bizonyos szintet, a viselkedés modellel ehhez még 10 százalékot tudunk hozzátenni. Szeretnénk elérni, hogy a betegek tudatosan kérjenek segítséget orvosuktól.
A képzésen részt vett háziorvosok elismerő oklevelet kapnak a jövőben - esetleg egy réztáblát is – amely büszkén hirdetné: itt Dohányzásról Leszokást Segítő Ambulancia, működik, így aki elolvassa ajánlani tudja rokonának, szomszédjának, barátainak. Az első táblákat a május végi Füstmentes Világnapon vehetik át a programot sikerrel teljesítő háziorvosok

Az is jó hír, hogy kezdeményezésünkkel elindítottunk egy lavinát, egyre többen kapcsolódnak a programunkhoz, megkeresnek minket cégek, nagy vállalatok és kérnek munkatársaik részére segítséget, oktató, felvilágosító módszertani programot.