Az Oktató Családorvosok Magyarországi Kollégiuma, országos szervezetként több mint egy évtizede aktív szereplője a háziorvosok továbbképzésének, az elmúlt években külön program keretében képzi az oktató családorvosokat (mentorképzés). Az egyesület mind a továbbképzések szervezésben, mind az orvosok képzésében komoly tapasztalatra tett szert. A Dohányzásról Leszokást támogató oktató programról annak kitalálójával, Dr. Vajer Péter háziorvossal beszélgetünk.
Magyarországon a dohányzással összefüggésbe hozható halálozások száma riasztóan magas. Tudjuk, hogy e szenvedélybetegség alól egyetlen foglalkozási csoport sem kivétel. Az orvosok között is akadnak rendszeresen dohányzók, és mi ezzel a programmal szeretnénk segíteni nekik. A leszoktatásban csak a nemdohányzó orvos lehet hiteles!
Készült egy felmérés, mit gondolnak, mit tudnak a leszokás segítésről a háziorvosok, és elgondolkoztató volt hogy a válaszolók 65 százaléka szerint ez nem az orvos dolga.
A dohányosokat is megkérdezték, szerintük kinek a dolga lenne a segítségnyújtás, és 65 százalékuk azt felelte, hogy egyedül próbálkozik, nem kér segítséget. Ugyanakkor, tudjuk, és az orvos is tudja, hogy 8-10 évet adhatunk vissza a dohányosnak, ha segítenénk őket leszokni a dohányzásról.
Ha a háziorvosi praxisokban, a felnőtt lakosság 34-35 százalékát leszoktatnánk a dohányzásról, ez összemérhető lenne összes többi eddigi tevékenységünkkel.
Tavaly a Dél-Dunántúli Régió öt városában tartottunk továbbképzést, amelyen 60-70 háziorvos vett részt. A hat órás program első fele tükröt tartott az orvos elé. Megkérdeztük, hogy mit gondol a dohányzásról, betegségnek vagy csak rossz szokásnak tartja-e, a vizit alkalmával rákérdez-e vagy nem, és rögzíti-e a dohányzás tényét a dokumentációban. Tapasztalataink szerint a dohányzó orvos szinte soha nem kérdez rá, a nem dohányzó orvosoknak is csak mintegy 30-40 százaléka teszi fel ezt a kérdést a betegének.
A tanfolyamon résztvevő - eleve elkötelezett - orvos már tudatosan rákérdez a betegre. Mondok egy angliai példát, ahol azt állították az orvosok, hogy ők igenis rákérdeznek. Aztán jött a próba, felvették hangszalagra az orvos-beteg párbeszédeket, és kiderült, hogy 60% százalék helyett csak az orvosok 11% -a kérdezett rá a valóságban.
Az életkorhoz kötött szűrővizsgálatokról szóló rendeletek szerint a szív és érrendszeri rizikó faktorokat szűrni kell, már pedig a dohányzás is ilyen veszélyforrás, ezért kell mindig rákérdezni. Szemléletváltás szükséges! A beteg is érzi, ha egy jó pillanatban érkezik, van esélye a leszokásra.
Milyen a háziorvosok viszonya a dohányzáshoz?
Inkább rossz szokásnak tartják, mint betegségnek, holott a nikotinfüggőség betegség. A BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) listája, és a pszichiátriai besorolása szerint is betegségnek számít a nikotinfüggőség.
A dohányzás több mint rossz szokás, a nikotin erősen függőséget okozó anyag, a függőség erőssége gyakran csak a heroinéhoz hasonlítható. Programunkkal azt akarjuk elérni, hogy az orvosok úgy gondolkozzanak erről, mint betegségről. Amikor azt mondja egy orvos, hogy nem az ő dolga a leszokás támogatás, mindig megkérdezem, hogy kezeli-e a magas vérnyomást? Nyilván igen! Nem lehet betegség és betegség között különbséget tenni, és akkor a nikotinbetegség kezelése is az orvos feladata.
Ha viszont ez betegség, akkor, úgy is kell eljárni, mint más betegségek esetén, fel kell tárni a kórtörténetet, - mióta dohányzik, mennyit szív, stb. – és utána el kell elkezdeni kezelni. Gyógyítani.
Változtatott-e a képzés az orvosok hozzáállásán?
Ősszel készítettünk egy felmérést, amelyben 500 háziorvost kérdeztünk meg ismeretanyagról, attitűdről, szokásokról. Most tavasszal szeretnénk újra megkérdezni őket, és statisztikai módszerekkel összehasonlítani a változást. Az előzetes visszajelzések bíztatóak, sőt mondhatjuk, nagyon jók.
Megfelelő hangsúlyt kap-e a leszokás támogatása a napi gyakorlatban?
Sajnos nem! Mint említettem az orvos nem kérdez rá rutinszerűen a dohányzásra, illetve ha rákérdez, akkor sem tud igazán segíteni, mert nincs kellő ismerete, és nincs felvértezve azzal a tudásanyaggal, amire szükség lenne.
Viszont a képzésben részt vett háziorvos tud segíteni a betegének a meggyőzéssel, a leszokási módok kiválasztásával, tudja csökkenteni a nikotin utáni vágyat a különféle hatékony nikotinmentes gyógyszerekkel és a pszichés támogatással. A dohányzó orvos nem hiteles, ezért elsősorban őket kell megnyernünk a programhoz, nekik kell elsősorban segíteni a leszokásban.
Sajnos A háziorvosok 10-12%-a dohányzik, és ez még „jónak” mondható, mert a sebészek, sőt a tüdőgyászok között még magasabb ez az arány. Az egészségtudatos fiatal orvosok között már sokkal kevesebben dohányoznak.
A legfontosabb üzenetünk orvosnak és betegnek: SOHA SEM KÉSŐ!
SOHA NEM KÉSŐ letenni a cigit, még egy súlyos tüdőbeteg esetében is biztosan garantálható az eredmény, a jutalom, hogy könnyebben juthat levegőhöz. Ha már akár csak egy embernek is segítettünk a leszokásban, nagy tettet hajtottunk végre.
A leszokás segítéséhez egy betegnek maximum 8 vizitre van szüksége. A leszoktatási periódus három hónaptól egy évig terjed(het). Az első 1-2 hónapban magas a visszaesés aránya, amely később folyamatosan csökken. De a pszichés függőség miatt nem könnyű valakiről kijelenteni, hogy már nem dohányzik, mert a dohányos még évek múlva is egyik pillanatról a másikra, könnyen vissza tud szokni a cigarettára, hiszen korábban olyan erős változásokat hozott létre a nikotin az agyban, aminek nem tud ellenállni.
Mi a véleménye, elegendő-e a tanácsadás, vagy szükséges a gyógyszeres terápia is?
Külföldi adatok szerint, ahol a gyógyszert és a pszichés támogatást együtt alkalmazták, ott 43-44% az egy éven túli absztinencia aránya. Ez nagyon jó eredmény. A terápiában jellemzően a nikotinmentes gyógyszereket használják. Ha egy készítmény biztonsággal tud egy bizonyos szintet, a viselkedés modellel ehhez még 10 százalékot tudunk hozzátenni. Szeretnénk elérni, hogy a betegek tudatosan kérjenek segítséget orvosuktól.
A képzésen részt vett háziorvosok elismerő oklevelet kapnak a jövőben - esetleg egy réztáblát is – amely büszkén hirdetné: itt Dohányzásról Leszokást Segítő Ambulancia, működik, így aki elolvassa ajánlani tudja rokonának, szomszédjának, barátainak. Az első táblákat a május végi Füstmentes Világnapon vehetik át a programot sikerrel teljesítő háziorvosok
Az is jó hír, hogy kezdeményezésünkkel elindítottunk egy lavinát, egyre többen kapcsolódnak a programunkhoz, megkeresnek minket cégek, nagy vállalatok és kérnek munkatársaik részére segítséget, oktató, felvilágosító módszertani programot.
Magyarországon a dohányzással összefüggésbe hozható halálozások száma riasztóan magas. Tudjuk, hogy e szenvedélybetegség alól egyetlen foglalkozási csoport sem kivétel. Az orvosok között is akadnak rendszeresen dohányzók, és mi ezzel a programmal szeretnénk segíteni nekik. A leszoktatásban csak a nemdohányzó orvos lehet hiteles!
Készült egy felmérés, mit gondolnak, mit tudnak a leszokás segítésről a háziorvosok, és elgondolkoztató volt hogy a válaszolók 65 százaléka szerint ez nem az orvos dolga.
A dohányosokat is megkérdezték, szerintük kinek a dolga lenne a segítségnyújtás, és 65 százalékuk azt felelte, hogy egyedül próbálkozik, nem kér segítséget. Ugyanakkor, tudjuk, és az orvos is tudja, hogy 8-10 évet adhatunk vissza a dohányosnak, ha segítenénk őket leszokni a dohányzásról.
Ha a háziorvosi praxisokban, a felnőtt lakosság 34-35 százalékát leszoktatnánk a dohányzásról, ez összemérhető lenne összes többi eddigi tevékenységünkkel.
Tavaly a Dél-Dunántúli Régió öt városában tartottunk továbbképzést, amelyen 60-70 háziorvos vett részt. A hat órás program első fele tükröt tartott az orvos elé. Megkérdeztük, hogy mit gondol a dohányzásról, betegségnek vagy csak rossz szokásnak tartja-e, a vizit alkalmával rákérdez-e vagy nem, és rögzíti-e a dohányzás tényét a dokumentációban. Tapasztalataink szerint a dohányzó orvos szinte soha nem kérdez rá, a nem dohányzó orvosoknak is csak mintegy 30-40 százaléka teszi fel ezt a kérdést a betegének.
A tanfolyamon résztvevő - eleve elkötelezett - orvos már tudatosan rákérdez a betegre. Mondok egy angliai példát, ahol azt állították az orvosok, hogy ők igenis rákérdeznek. Aztán jött a próba, felvették hangszalagra az orvos-beteg párbeszédeket, és kiderült, hogy 60% százalék helyett csak az orvosok 11% -a kérdezett rá a valóságban.
Az életkorhoz kötött szűrővizsgálatokról szóló rendeletek szerint a szív és érrendszeri rizikó faktorokat szűrni kell, már pedig a dohányzás is ilyen veszélyforrás, ezért kell mindig rákérdezni. Szemléletváltás szükséges! A beteg is érzi, ha egy jó pillanatban érkezik, van esélye a leszokásra.
Milyen a háziorvosok viszonya a dohányzáshoz?
Inkább rossz szokásnak tartják, mint betegségnek, holott a nikotinfüggőség betegség. A BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) listája, és a pszichiátriai besorolása szerint is betegségnek számít a nikotinfüggőség.
A dohányzás több mint rossz szokás, a nikotin erősen függőséget okozó anyag, a függőség erőssége gyakran csak a heroinéhoz hasonlítható. Programunkkal azt akarjuk elérni, hogy az orvosok úgy gondolkozzanak erről, mint betegségről. Amikor azt mondja egy orvos, hogy nem az ő dolga a leszokás támogatás, mindig megkérdezem, hogy kezeli-e a magas vérnyomást? Nyilván igen! Nem lehet betegség és betegség között különbséget tenni, és akkor a nikotinbetegség kezelése is az orvos feladata.
Ha viszont ez betegség, akkor, úgy is kell eljárni, mint más betegségek esetén, fel kell tárni a kórtörténetet, - mióta dohányzik, mennyit szív, stb. – és utána el kell elkezdeni kezelni. Gyógyítani.
Változtatott-e a képzés az orvosok hozzáállásán?
Ősszel készítettünk egy felmérést, amelyben 500 háziorvost kérdeztünk meg ismeretanyagról, attitűdről, szokásokról. Most tavasszal szeretnénk újra megkérdezni őket, és statisztikai módszerekkel összehasonlítani a változást. Az előzetes visszajelzések bíztatóak, sőt mondhatjuk, nagyon jók.
Megfelelő hangsúlyt kap-e a leszokás támogatása a napi gyakorlatban?
Sajnos nem! Mint említettem az orvos nem kérdez rá rutinszerűen a dohányzásra, illetve ha rákérdez, akkor sem tud igazán segíteni, mert nincs kellő ismerete, és nincs felvértezve azzal a tudásanyaggal, amire szükség lenne.
Viszont a képzésben részt vett háziorvos tud segíteni a betegének a meggyőzéssel, a leszokási módok kiválasztásával, tudja csökkenteni a nikotin utáni vágyat a különféle hatékony nikotinmentes gyógyszerekkel és a pszichés támogatással. A dohányzó orvos nem hiteles, ezért elsősorban őket kell megnyernünk a programhoz, nekik kell elsősorban segíteni a leszokásban.
Sajnos A háziorvosok 10-12%-a dohányzik, és ez még „jónak” mondható, mert a sebészek, sőt a tüdőgyászok között még magasabb ez az arány. Az egészségtudatos fiatal orvosok között már sokkal kevesebben dohányoznak.
A legfontosabb üzenetünk orvosnak és betegnek: SOHA SEM KÉSŐ!
SOHA NEM KÉSŐ letenni a cigit, még egy súlyos tüdőbeteg esetében is biztosan garantálható az eredmény, a jutalom, hogy könnyebben juthat levegőhöz. Ha már akár csak egy embernek is segítettünk a leszokásban, nagy tettet hajtottunk végre.
A leszokás segítéséhez egy betegnek maximum 8 vizitre van szüksége. A leszoktatási periódus három hónaptól egy évig terjed(het). Az első 1-2 hónapban magas a visszaesés aránya, amely később folyamatosan csökken. De a pszichés függőség miatt nem könnyű valakiről kijelenteni, hogy már nem dohányzik, mert a dohányos még évek múlva is egyik pillanatról a másikra, könnyen vissza tud szokni a cigarettára, hiszen korábban olyan erős változásokat hozott létre a nikotin az agyban, aminek nem tud ellenállni.
Mi a véleménye, elegendő-e a tanácsadás, vagy szükséges a gyógyszeres terápia is?
Külföldi adatok szerint, ahol a gyógyszert és a pszichés támogatást együtt alkalmazták, ott 43-44% az egy éven túli absztinencia aránya. Ez nagyon jó eredmény. A terápiában jellemzően a nikotinmentes gyógyszereket használják. Ha egy készítmény biztonsággal tud egy bizonyos szintet, a viselkedés modellel ehhez még 10 százalékot tudunk hozzátenni. Szeretnénk elérni, hogy a betegek tudatosan kérjenek segítséget orvosuktól.
A képzésen részt vett háziorvosok elismerő oklevelet kapnak a jövőben - esetleg egy réztáblát is – amely büszkén hirdetné: itt Dohányzásról Leszokást Segítő Ambulancia, működik, így aki elolvassa ajánlani tudja rokonának, szomszédjának, barátainak. Az első táblákat a május végi Füstmentes Világnapon vehetik át a programot sikerrel teljesítő háziorvosok
Az is jó hír, hogy kezdeményezésünkkel elindítottunk egy lavinát, egyre többen kapcsolódnak a programunkhoz, megkeresnek minket cégek, nagy vállalatok és kérnek munkatársaik részére segítséget, oktató, felvilágosító módszertani programot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése